Kevés a gyógyszer, sok a betegség
Ahogyan a külvilágban, úgy a rácsok mögött is sokan küszködnek különféle betegségekkel, melyeket értelemszerűen nem lehet kezelés nélkül hagyni. A tavaly évben több száz alkalommal vették igénybe a szatmári rabok az egészségügyi ellátást, sőt, több mint 100 fogvatartottat kellett kórházba szállítani.
Szatmárnémeti börtönében, ahol ebben a pillanatban 328 elítélt tengeti mindennapjait, tavaly nem kevesebb mint 11 491 általános egészségügyi kivizsgálás és 357 fogorvosi kezelés történt, 73 esetben pedig arra is szükség volt, hogy a fogvatartottat a börtön gyengélkedőjében ápolják tovább. Ugyanakkor azt is érdemes elmondani, hogy a rácsok mögött 96 krónikus beteget is számon tartanak. 10-en pszichikai betegségekkel küszködnek, 38-at magas vérnyomással, 63-at kardiovaszkuláris betegségekkel, 10-et emésztési problémákkal, 24-et zsíranyagcserével kapcsolatos panaszokkal, 3-at reumával, 14-et endokrinológiai betegségekkel kezelnek. Emellett 5-en epilepsziásak, 2-an tuberkulózisosak, illetve 2 esetben glaukómával, 5 esetben prosztata-megnagyobbodással, 1 esetben pedig tumorral kezelik a cellalakókat. Ezen krónikus betegségekkel regisztrált fogvatartottaknak értelemszerűen havonta kompenzált vagy ingyenes gyógyszereket kellett biztosítani.
Ugyanakkor az egészségügyi személyzet nem csak az idült megbetegedéseket követte figyelemmel, hanem azokat is, amelyek könnyen súlyosabbá vagy fatális kimenetelűvé súlyosbodhattak volna. Utóbbi esetre nem volt példa 2019-ben, azaz egyik rab sem lehelte ki lelkét a szatmári rácsok mögött, viszont 120 esetben olyan súlyossá vált egy-egy betegség, hogy bizony az érintettet a legközelebbi börtönkórházba kellett szállítani.
Emellett az börtön különös figyelmet fordított a prevencióra is, ugyanis mint az éves beszámolóból kiderült, egész évben folyamatosan zajlottak a megelőzés céljából tartott ellenőrzések. A különféle járványok elkerülése érdekében 857 ellenőrzést szerveztek, melyek főként a cellákat, az élelmiszerraktárt és a börtönboltot érintették, illetve ennek részeként naponta monitorozták a felszolgált ennivalót is. Bár elsőre túlzónak tűnhet ez a nagy körültekintés, de be kell vallanunk, egy olyan helyen, ahol ennyi ember van összezárva, komoly következményekkel járhat egy-egy fertőzés vagy járvány. S természetesen az sem utolsó szempont ezzel kapcsolatban, hogy egyszerűbb és költséghatékonyabb rendszeres kontrollt tartani, mint utólag egy-egy tömeges megbetegedést kikezelni.
Hogy a benti élet nem különbözik nagyban a külvilágétól, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a börtönben is nagy kihívást jelent a megfelelő mennyiségű gyógyszert beszerezni és biztosítani a megfelelő orvosi ellátást. A szatmári börtön évértékelője egyértelműen a tavalyi év egyik legnagyobb negatívumaként emelte ki, hogy a saját és a Védelmi, Közrendi, Nemzetbiztonsági és Igazságszolgáltatási Egészségbiztosító Pénztár által rendelkezésükre bocsátott pénzösszegből csak nagyon nehezen sikerült elegendő orvosságra és más természetű egészségügyi eszközökre szert tenni, ugyanis a jelenlegi törvénykezés szinte minden ilyen jellegű kezdeményezést ellehetetlenít.
Emellett a büntetés-vgérehajtási intézmény kimutatásában arra is felhívják a figyelmet, hogy a cukorbetegséggel kezelt páciensek vizsgálata csak és kizárólag a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórház szakorvosainak segítségével valósulhat meg, ugyanis a börtönrendszerben már nincs egyetlen egy diaetológus sem. Nem fenékig tejfel tehát a rácsok mögött sem. Az egészségügyi rendszer minden területén komoly változtatásokra van szükség, annál is inkább mivel az egészséghez és az egészségügyi ellátáshoz való jog mindenkit megillet, még akkor is, ha egy időre cellalakóvá válik.
